"Minden vámpír számára eljön a pillanat, amikor az örökkévalóság gondolata elviselhetetlenné válik. Árnyak között élni, a sötétség leple alatt, csakis a magunkfajták társaságában, a magány mocsarába süllyedve. A halhatatlanság remek ötletnek tűnik, míg rá nem jössz , hogy magadra maradtál. Végül abban a reményben merültem álomba, hogy az idő majd elszáll fölöttem, és nem veszek tudomást róla, ám miközben ott feküdtem , a világ valamiképpen megváltozott, valahogy más lett,.....izgalmasabb. Érdemes volt megjelenni a színen, hiszen új istenek születtek és uralkodtak, sem éjjel, sem nappal, sosem voltak egyedül.És én egy lettem közülük. Vagy az első étkezés tette vagy a többszázévi pihenés , nem tudom, de hirtelen jobban éreztem magam,mint valaha, kiélesedett érzékeim révén tévedhetetlenül jutottam el újjászületésem eszközéhez, ösztönöm a régi házamhoz vezetett. Ellenálhatatlan késztetés fogott el. A szavak maguktól törtek elő, egyetlen egyszerű mondattal elárultam a fajtámat. Megszegtem a titoktartás törvényét. Belátom meggondolatlanság volt, de attól a pillanattól fogva a barátaim lettek a zenekarom, új istent idtunk a világnak.......ENGEM." |